udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1
találat
lapozás: 1-1
Névmutató:
Carrington, Lord
1998. március 21.
Az RMDSZ döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselő Tanács /SZKT/ márc. 21-én Csíkszeredában ülésezett. Markó Béla szövetségi elnök a testület elé terjesztett állásfoglalás-tervezetében a parlamenti többség helyreállítására szolgáló, azonnali tárgyalásokat szorgalmazott a koalíciós partnerekkel, Csapó József Bihar megyei RMDSZ-szenátor viszont a kormányból való kilépésre terjesztett elő határozattervezetet. Markó Béla beszámolójában ismertette tervezetét az ahhoz csatolt, a koalíciós partnerekhez szóló 6 pontos felhívást. Ez a dokumentum az utóbbi időben megrendült parlamenti többség helyreállításának útját abban jelölte meg, hogy a pártok ne egymást vádolják az elmúlt másfél év mulasztásaiért, hanem együttesen vállalják a felelősséget. Az állásfoglalás tervezete emlékeztetett az RMDSZ kormányba lépésének céljaira, és nyomatékosan leszögezte, hogy másfél esztendővel a kormányzás kezdete után a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig meghozott a kormány. A javaslat minden kisebbségellenes sovén, vagy soviniszta, szélsőséges megnyilvánulás visszautasítását sürgette, a magyarellenes demagógiát a román társadalom egészét fenyegető veszélynek nevezte. - Csapó József szenátor, aki elvileg is összeférhetetlennek tartotta az RMDSZ önkormányzati céljaival a kormányban való részvételt, az abból való kilépést indítványozó határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. Többek között azzal indokolta ezt, hogy az RMDSZ céljait egyetlen koalíciós partner sem támogatta egyértelműen, és azt javasolta a szövetségnek, hogy a parlamentben kívülről támogassa a reformokat. Szilágyi Zsolt képviselő külön javaslattal élt, eszerint a szövetségnek nem kellene sem az egyik, sem a másik javaslatot magáévá tennie, hanem röviden le kellene szögeznie, hogy az elért eredmények függvényének értelmében törekszik újratárgyalni a kormányban való részvétel lehetőségeit és feltételeit egy új végrehajtó testület esetleges létrejöttekor. Hosszas vita következett. Sántha Pál Vilmos csíkszeredai területi elnök úgy érvelt, hogy a koalíciós részvétel ellen, hogy " ez a kormány nekünk rabság", Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a részvételben nagyobb kárt, mint hasznot látott, Verestóy Attila szenátusi frakcióelnök, Varga Attila képviselőház frakcióelnök, Bárányi Ferenc és Asztalos Ferenc képviselők, Bara Gyula államtitkár és mások a részvétel mellett érveltek. Kónya Hamar Sándor kolozsvári képviselőnek az a javaslata - amelyet Tőkés László tiszteletbeli elnök is támogatott -, hogy hívják össze az egyes frakciók rövid ülését ezeknek az alternatíváknak a megvitatására, és ezt követően alakítsa ki a szövegező bizottság a maga véleményét, a szavazásnál 37:36 arányban, 4 tartózkodás mellett, kisebbségben maradt. Egyhangúlag elfogadta viszont a testület Tőkés László javaslatát, hogy a képviselő tanács adjon ki nyilatkozatot a koszovói eseményekkel kapcsolatban. - Végül a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagy többséggel, 5 ellenszavazat, és 11 tartózkodás mellett elfogadta a Markó Béla szövetségi elnök által javasolt állásfoglalást, amely a román koalíciós partnereket a megrendült koalíciós többség újjáépítésére hívja fel, és ebből a célból azonnali tárgyalások megkezdésére tesz javaslatot. Nem nyitott vitát a testület Csapó József szenátor javaslatáról, amely a kormányból való kilépést szorgalmazta és Szilágyi Zsolt képviselő szövegváltozatáról sem, amely egy új kormány megalakulásának lehetőségét is érintette. Az SZKT többek között megerősítette Borbély Lászlót új RMDSZ-posztján. A szövetségben az előző évek során lezajlott konfliktusokban jelentős ellentábor alakult ki Borbéllyal szemben a "radikális" irányzatok kebelében, ezt a szavazást is nagy érdeklődés előzte meg. Borbélynak az ügyvezető alelnöki tisztségre való kinevezését végül 51 küldött támogatta, 26 ellenszavazat volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./ Ezt követően a testület az RMDSZ április 1-től jövő év március 31-ig szóló költségvetését vitatta meg és fogadta el 64 szavazattal 3 ellenében, 6 tartózkodás mellett. Itt vita volt arról, hogy a kisebbségi szervezeteknek járó többszáz millió lejes önkormányzati támogatást miért nem az RMDSZ kapta, miért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az EMKE, a szövetség társult tagja. A szövetség illetékesei rámutattak, hogy az összeg elsősorban a kisebbségek kulturális céljait szolgálja, tehát az EMKE illetékes gazdálkodni vele. Vita volt a platformoknak jutó összegekről is. Itt Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szeretett volna elérni nagyobb támogatást. /MTI/ Az SZKT állásfoglalást adott ki: 1996 novemberében Romániában létrejöttek a feltételei egy valós és mélyreható rendszerváltásnak, a romániai társadalom politikai, gazdasági, szociális és erkölcsi reformjának. A választások nyomán olyan koalíció alkotott többséget a parlamentben, amely egyidejűleg célul tőzte ki a totalitárius, kommunista rendszer által lerombolt értékek újraépítését és országunk európai és euroatlanti integrációjának megvalósítását. A koalíció pártjai megfelelő garanciát kínáltak arra is, hogy ennek az általános reformnak a keretében megkezdődik a kisebbségek helyzetének a rendezése, beleértve a romániai magyar nemzeti közösség jogsérelmeinek orvoslását és jogegyenlőségének megteremtését. Ennek a rendezési szándéknak az ismeretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vállalta a részvételt az új koalícióban, és ezáltal egy történelmileg is előzménytelen helyzetet alakítottunk ki, létrehoztuk a többségi románság és a kisebbségben élő magyarság újfajta együttélésének és együttműködésének feltételeit. Koalícióra lépve, nem csupán a nemzeti kérdés rendezéséhez, hanem a romániai társadalom egészének reformjához kívántunk minél hatékonyabban hozzájárulni, programunkban megoldásokat kínáltunk a gazdasági és szociális válság megszüntetésére. A közösen kidolgozott kormányprogram, a több mint hatvan százalékos parlamenti többség, a koalíció által megalakított új kormány szavatolni látszott, hogy a tervezett reformot valóban végre tudjuk hajtani minden fontos területen. Ezt igazolták az első hónapok határozott intézkedései is, beleértve a kisebbségi kérdés újfajta megközelítését. Most viszont, másfél esztendő múltán egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig megtettünk. Nem történt meg a teljes és mélyreható szerkezetváltás a gazdaságban. Ennek következtében nem lehetett megteremteni az eszközöket a megfelelő szociális védőháló kialakításához, illetve nem lehetett megállítani az életszínvonal zuhanását. Továbbra is késik a közigazgatás decentralizációjához szükséges törvények elfogadása. A kommunista rendszer által elállamosított szántóföldek, erdők, ingatlanok, egyházi és közösségi javak visszajuttatása, illetve ahol ez nem lehetséges, a jóvátétel továbbra is várat magára. Csak részben történt meg az 1989 előtti elnyomó intézmények üldözötteinek erkölcsi kárpótlása, az említett intézmények átvilágítása. A parlamenti többség egy része, saját kötelezettségvállalását megszegve, megpróbálja megsemmisíteni a kormánynak a kisebbségi kérdés rendezésére, az anyanyelvű oktatásra és a közigazgatásban az anyanyelv használatára vonatkozó intézkedéseit. Egyes kormánytisztviselők és prefektusok is reformellenes és kisebbségellenes álláspontot képviselnek. Mindezen mulasztások, késlekedések és működési zavarok ellenére a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek továbbra is az a határozott álláspontja, hogy az 1996 novemberében létrejött koalíciót fenn lehet és fenn kell tartani, de ez csak akkor megvalósítható, ha sikerül megteremteni a jó együttműködés feltételeit a reform végrehajtása érdekében. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség csak olyan szövetségben vállalhatja az együttműködést, amely képes belső problémáit megoldani és a reformot végrehajtani a gazdaságban, a közigazgatásban és a számunkra kiemelten fontos nemzeti kérdésben is. Csak olyan szövetségben vállalhatjuk az együttműködést, amely gátat tud vetni az antiszemita, rasszista, sovén, magyar- és általában minden kisebbségellenes uszításnak, nem szolgáltatja ki magát és az egész romániai társadalmat a reformellenes, integrációellenes, nyugatellenes, intoleráns erőknek. Nem lehetünk csendestársak abban, hogy a választásokon bizalmat kapott koalíció fokozatosan eljátssza ezt a bizalmat, és ezáltal veszélybe sodorja azt az integrációs esélyt, amelyet Románia ismételten megkapott nyugati partnereitől. Ugyanakkor érdekünk, hogy a jelenlegi koalíció fennmaradjon, és hogy a közösen kidolgozott kormányprogram érvényesüljön. Csak ez az együttműködés, csak ezek a közös célok jelenthetnek biztonságot és stabilitást Románia számára akkor, amikor térségünkben továbbra is nyílt etnikai és szociális konfliktusok vannak. Továbbra is az a véleményünk, hogy románoknak és magyaroknak közösen kell cselekedniük azért, hogy országunkat felemeljük és minél előbb az euroatlanti és európai integrációs intézmények teljes jogú tagjává tegyük. Éppen ezért a következő felhívással fordulunk koalíciós partnereinkhez: 1. Vállaljon szolidárisan felelősséget minden párt az elmúlt másfél év mulasztásaiért, a reform lelassulásáért, a be nem váltott választási ígéretekért. Mindaddig, amíg egymást hibáztatják a koalíciós partnerek, illetve a különböző politikai testületek és intézmények - parlamenti csoportok, kormány stb. - képviselői, nem lehetséges a válsághelyzet megoldása. Az RMDSZ kormányzati tisztségviselői és parlamenti csoportjai vállalják a felelősség rájuk eső részét, és erre szólítják fel partnereiket is. - 2. Az elmúlt időszak mulasztásaiért vállalt közös felelősségből kiindulva, kezdjük el azonnal a parlamenti többség helyreállításáról szóló tárgyalásokat. Valós, szolidáris, cselekvőképes parlamenti többségre van szükségünk ahhoz, hogy az ígért reformot végrehajthassuk. 3. A parlamenti többség helyreállításának két alapvető feltétele van: a) A közös kormányprogramhoz kapcsolódó intézkedési terv elkészítése. Ehhez minden koalíciós partnernek sürgősen el kellene végeznie a maga elemzését, és elő kellene terjesztenie a saját prioritási listáját. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek van ilyen prioritási listája. b) Szükség van a kormánystruktúra újragondolására és leegyszerűsítésére, beleértve a kihelyezett kormányzati intézmények átalakítását és hatáskörük behatárolását is. - 4. Az euroatlanti és európai integráció feltételrendszerének teljesítését legfontosabb belpolitikai prioritássá kell tenni, a gazdasági, szociális és politikai reformot az eddiginél is határozottabban erre a kritériumrendszerre kell ráépíteni. Ugyancsak prioritásként kell kezelni a diktatúra visszaéléseinek jóvátételét, a restitúció, illetve az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdését. Záros határidőn belül meg kell oldani ezt a problémát, amelyet a régió országainak többsége már megoldott. 6. A koalíciónak határozottan vissza kell utasítania minden kisebbségellenes, sovén, szélsőséges megnyilatkozást, amelyek Romániát időlegesen vagy véglegesen letéríthetik az integráció útjáról. Szövetségeseinknek fel kell ismerniük, hogy a közéletünkben elharapózott magyarellenes demagógia, a nap mint nap tapasztalható sovinizmus veszélybe sodorhatja az egész romániai társadalmat, ha nem lépnek fel kellő súllyal ellene. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felelősnek érzi magát az általa képviselt romániai magyar közösség sorsáért, és egyúttal közvetlen felelősséget érzünk az egész romániai társadalom jövőjéért. Ennek a kettős felelősségnek a jegyében szólítjuk fel koalíciós szövetségeseinket a jelenlegi válságból való kiútnak, majd a felemelkedés eszközeinek a mielőbbi megkeresésére. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ Az RMDSZ SZKT Tőkés László tiszteletbeli elnök javaslata alapján a koszovói helyzettel kapcsolatban állásfoglalást adott ki: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a jugoszláviai háború kitörésekor, a későbbi kedvező fejleményeket megelőlegezve, elsők között szállt síkra a volt Jugoszláviát alkotó nemzetek önrendelkezési joga mellett. A daytoni egyezmény által megteremtett viszonylagos béke felborításával fenyegető koszovói helyzet ismételten állásfoglalásra készteti Szövetségünk képviseleti testületét. A jugoszláviai albán kisebbség helyzetének méltányos rendezése és a balkáni, illetve a kelet- és közép-európai térség stabilitásának megőrzése céljából a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elengedhetetlenül fontosnak tartja a koszovói albán többségű kisebbség egyoldalúan felszámolt területi autonómiájának helyreállítását. Szövetségünk 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatának, a belső önrendelkezés elvének a szellemében, valamint a Lord Carrington brit külügyminiszter nevéhez főződő balkáni rendezési terv egyenes folytatásaképpen, nem utolsósorban pedig az Egyesült Államok erre vonatkozó álláspontjának megfelelően szorgalmazzuk a megingott kis-jugoszláviai helyzetnek a már úgyis meglévő autonómiahagyományok felelevenítésével történő rendezését. Meggyőződésünk, hogy az autonómia biztosítása mind a kisebbségi kérdések megoldásának, mind a társadalmi-politikai stabilitás garantálhatóságának és Jugoszlávia területi épsége megőrzésének a legmegfelelőbb, legeurópaibb eszköze. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ A harmadik állásfoglalás: Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa meglepetéssel értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés továbbra sem talált megoldást a magyarországi nemzeti kisebbségek intézményesített parlamenti képviseletére. Bízunk abban, hogy a Magyarországon eddig is létezett széleskörű kisebbségi jogok kiteljesítéseként ez a politikai és társadalmi kérdés is mielőbb demokratikusan és méltó módon megoldódik. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./
lapozás: 1-1